EZ ZSAROLÁS, mondta G, amikor megkívánta a gesztenyés bejglit, én pedig azt mondtam, szuper, akkor a Lidlbe tartván beugorhatunk a szomszédos bútorboltba is, megvenni a kinézett karnistartót.
Az én fejemben ez a „kellemest a hasznossal” típusú árukapcsolás volt, sőt, inkább „kellemetlent a hasznossal”, mert hát ki akar ilyen hidegben a boltba menni, SENKI, viszont legalább meglesz a karnistartó.
Ő viszont úgy érezte, óriási projekt ékelődött közé és a bejglije közé, pedig ő csak egy kicsit jól akarta érezni magát, ehelyett most itt ez a megoldandó probléma, méregetni kell, betont fúrni, fejben összerakni az egészet, mindezt természetesen azelőtt, hogy akár egyet is haraphatna a gesztenyés bejglibe.
Lehet, hogy ez a képzelt elvárásrendszer kellemetlenebbé tette a vidám bejglitúrát, viszont hetekig tartó halogatás helyett pikk-pakk beszereztük a karnistartót is.
Aki olyan ösztönösen űzi a proaktív lustaságot, mint én, ezeket nem is tudatosítja, de amit csináltunk, a Premack-elv nevű pszichológiai elméleten alapuló produktivitási módszer, amely az Atomi szokások című könyvben „kísértéskötegelés” néven szerepel.
Ennek a módszernek a lényege, hogy ha valamit meg kell csinálnunk, kössük össze egy olyan tevékenységgel, amit magunktól is meg akarunk csinálni.
Miért?
Mert nem létezik akaraterő. Szokások vannak.
A Végig is csinálod? című könyv arra világít rá, hogy akkor tudunk hatékonyan dolgozni a céljainkon, ha azok egybeesnek az agyunk úgynevezett Primitív Irányítórendszerének azonnali hatást kiváltó, abszolút rövid távú céljaival, és az, hogy végigcsináljuk-e a dolgainkat, nem annyira a jellemünkön, mint inkább a körülményeinken múlik. Idegrendszerünknek ez az ősi, túlélés-orientált mechanizmusa arra szolgál, hogy beazonosítsa a veszélyeket és a lehetőségeket, és azonnali, impulzív, határozott választ adjon rájuk. Mindig azzal foglalkozik, ami épp most történik, és mindig a leghangosabban nyikorgó fogaskerekeket olajozza.
Ezért kiváló alkalom a céljaink (vagy kötelezettségeink) végrehajtására az utolsó pillanat.
Akkor bizony szuper összhangban van a tervezgető, racionális és az ösztönös, túlélésre játszó agyterület!
Ha inkább nem várnánk meg, míg minden a körmünkre ég, használjuk bátran a két könyv viselkedésformáló lifehackjeit.
- Meg kellene locsolni a növényeket, de nincs kedvünk felkelni a kanapéról? Csináljuk meg, amikor legközelebb kimegyünk pisilni!
- Többet kellene edzenünk, esetleg kevesebbet netflixeznünk? Kössük össze a kettőt!
- Bejglit akarunk? Vegyük meg mellé a karnistartót!
Vagy… lusták vagyunk elmenni megvenni a karnistartót?
Keressünk valakit, aki épp arra szeretne menni bejglit venni. 😉