Fogalmam sincs.
Büszkén vállalom, hogy lusta vagyok szappantartót mosni.
Persze kinek kell manapság szappantartó, kérdezheti az avatatlan olvasó – hát annak, aki megunta mosogatni és szelektívbe hurcolni a rengeteg tusfürdős flakont, továbbá a folyékony szappanok úgymond környezetbarát utántöltőzését, meg hogy színes, csillivilli dobozokba zárt gél formájában adnak el neki rengeteg vizet, ami egyébként otthon is folyik a csapból.
Nem biztos, hogy olcsóbb volt szilárd szappanra váltanom, de mindenképpen egyszerűbb, zöldebb és tisztább.
Viszont utálom a szappantartókat.
Műanyaggal nem szeretném még jobban teleszórni a lakást, a bambusz berohad, a kerámiának pedig legtöbbször nincs rendes vízelvezetése, annak meg ugye nincs értelme, hogy a szappan vízben álljon és használat nélkül fogyjon.
Gyerekkoromban (30+ éve) nagynénémék fürdőszobájában egy ehhez hasonló csodakütyü tartotta a szappant (meggyőződésem volt akkor, hogy ezt nagybátyám saját kezűleg készítette), és odáig voltam, hogy milyen menő megoldás. (Nem annyira a szappan és annak tárolása érdekelt akkor, inkább a mágnesekre voltam rácuppanva).
Innen a kép, ez a termék ugyanis megvásárolható!
Az albérletben viszont nem fúrhattam bele a csempébe, így más megoldás után néztem, mert nem akartam elengedni ezt a szappandolgot.
Ezen a ponton még egyszer el kell mondanom, hogy ez a móka azért nem indult olcsón.
Szóval kuporgattam egy kicsit, és végül vásároltam magamnak néhány tapadókorongos ÉS egyben mágneses szappantartót a Zöldboltban.
A szappant rövid időre be kell áztatni, akkor bele lehet nyomni a fogazott fémlemezt, hagyni megszáradni, a (bazi erős) mágnest tartalmazó tapadókorongot pedig a kívánt helyre tapasztani.
(A képen látható söröskupakra később visszatérünk.)
IMÁDOM a cuccot. Volt szappanom a mosdókagylónál, volt a kád fölött, vettem szilárd hajbalzsamot, szilárd intim szappant, és mindent szuperül felcuppantottam a zuhanyrózsa mellé.
(Nagy fájdalmam azóta is, hogy a szilárd samponomba nem tudok fémet nyomni, mert nem szappan állagú, és vízben egyszerűen feloldódik.)
És akkor elköltöztünk.
Az új lakásban pedig a fürdőszobacsempe felülete nem sima, hanem érdes. Texturált falburkolat, ha precízen akarok fogalmazni.
Ennyit a cuppantásról! Pár másodperc után minden potyogott is lefelé.
Lustaságom azonban nem hagyott nyugodni – ÉN biztos nem fogok vízkövesedő sarokpolcot meg ilyeneket beszerelni, amikor egyszer már megtaláltam a TÖKÉLETES szappantartót, pláne nem a kád szélén tárolni a cuccokat, mint hogyishívjákék, hát TUTIRA nem fogok takarítás előtt onnan pakolászni.
Kiötöltem valamit, aztán keresgéltem a Praktikerben, keresgéltem az OBI-ban… semmi nem tetszett. Fél évig kellett szuggerálnom az univerzumot, mire az IKEA forgalomba hozott egy gyönyörű, egyenletes felületű és relatíve olcsó mágneses késtartót.
Amit aztán az én kedvesem felfúrt a zuhanyrúd mellé. Végre felsorakoztathattam az összes kis szappanunkat! Elragadtatásom nem ismert határt!
Hát így zuhanyozunk mi azóta.
Remélem, senki nem rendelte meg lóhalálában a drága tapadókorongos terméket, de ha mégis, nem fog kárba veszni, ha úgy használja, mint mi a mosdókagylónál, mutatom:
Ahogy már említettem, a csempénkre nem tapad a korong, meg hát nem is szívesen áztatnám el a kezünkről lecsorgó szappanlével az előző tulajdonos által méretre kókányolt fa mosdószekrény lapját – így viszont minden szépen a kagylón belül marad.
Ez az egyetlen szappanunk, amihez valóban kell a tapadókorong.
A többihez elég egy-egy söröskupak.
Nem viccelek, ebbe a kézmosóba is egy Pilsner Urquell kupak kapaszkodik. Meg ne vedd a drága terméket, ha a mágnesrudas megoldást választod! Inkább igyál!
Hát így nem mosok én szappantartót, és ha te is olyan lusta vagy, mint én (azaz proaktív), neked sem kell.
A fentieken kívül összesen négy darab szappan van még a háztartásban, de azokról majd később mesélek.