EZ ZSAROLÁS, mondta G, amikor megkívánta a gesztenyés bejglit, én pedig azt mondtam, szuper, akkor a Lidlbe tartván beugorhatunk a szomszédos bútorboltba is, megvenni a kinézett karnistartót.
Az én fejemben ez a „kellemest a hasznossal” típusú árukapcsolás volt, sőt, inkább „kellemetlent a hasznossal”, mert hát ki akar ilyen hidegben a boltba menni, SENKI, viszont legalább meglesz a karnistartó.
Ő viszont úgy érezte, óriási projekt ékelődött közé és a bejglije közé, pedig ő csak egy kicsit jól akarta érezni magát, ehelyett most itt ez a megoldandó probléma, méregetni kell, betont fúrni, fejben összerakni az egészet, mindezt természetesen azelőtt, hogy akár egyet is haraphatna a gesztenyés bejglibe.